Jelenleg az élőerős biztonsági területen, fura módon, azonos munkaköri megnevezés alatt, két egymástól eltérő törvény alapján dolgoznak a fegyveres munkakörben foglalkoztatottak. A fegyveres munkakör végzése önmagában még nem is okoz gondot. Létezik és végzik több helyen is (rendőrség, honvédség, pénzügyőrség, büntetés végrehajtás, külön rájuk vonatkozó törvények alapján). A problémát az jelenti, hogy ennek a munkakörnek a megnevezése mindkét tevékenység esetében „fegyveres biztonsági őr”.

Felmerülhet a kérdés, hogy nem mindegy? Ez is fegyveres biztonsági őr, meg a másik is fegyveres biztonsági őr. Miért kell ezzel foglalkozni? Okoz bármilyen problémát a gyakorlati munkában?

Nos, elérkeztünk a lényegi kérdéshez, mellyel úgy gondolom foglalkozni, kell. Sokan úgy gondolhatják, hogy e különbségnek nincs semmilyen jelentősége. Az átlagember számára valószínűleg nincs. Még a biztonsági szakmán belül is, sőt a tágabb értelemben vett rendvédelemben sem minden esetben világos, hogy mi is a különbség valójában.
Nos, vizsgáljuk meg e kérdést közelebbről. A magánbiztonsági ágazatban a fegyveres munkakörben foglalkoztatott munkavállalók a Országos Képzési Jegyzékben szereplő 31-861-01-1000-00-00 Biztonsági őr szakképzésre ráépülő modul rendszerű szakképzés keretén belül szerezhetik meg a 31-861-01-0001-31-02 Fegyveres biztonsági őr képesítést. Tevékenységük alapjait a 2005. évi CXXXIII. Törvény határozza meg. Jogi fegyverüket munkavégzésük során igen szűk keretek között, a jogos védelem és a végszükség törvényi tényállásainak megvalósulása esetén használhatják. Lőfegyver használati kötelezettség nem terheli e tevékenység végzőit.
Most nézzük meg a másik, de azonos elnevezés alatt dolgozó fegyveres biztonsági őrt. Az 1997. évi CLIX. Törvény a fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és a mezei őrszolgálatról szóló Törvény vonatkozó szakasza így szól:
6. § (1) A fegyveres biztonsági őr a fegyveres biztonsági őrség – szolgálatban közfeladatot ellátó, szolgálati fegyver viselésére jogosult – tagja. A fegyveres biztonsági őrnek az e törvényben meghatározott tevékenység folytatására való jogosultságát a rendőrség által kiadott hatósági szolgálati igazolvány igazolja.

10. § (1) A fegyveres biztonsági őr szolgálatának jogszerű teljesítése során jogosult és köteles:

d) az állam működése vagy a lakosság ellátása szempontjából kiemelkedően fontos tevékenység, létesítmény, szállítmány ellen fegyveresen vagy felfegyverkezve intézett támadás elhárítására szájkosár és póráz nélküli szolgálati kutyát vagy lőfegyvert alkalmazhat, illetve használhat.(csak zárójelben jegyzem meg, hogy a jogos védelem és a végszükség esetein túlmenően)

Látható, hogy szignifikáns különbség van a két „fegyveres biztonsági őr”lőfegyverhasználatának jogosultsága között. Ez csak az egyik, de nagyon lényeges különbség.

Szintén eltérőek az intézkedési jogosultságok és a kényszerítőeszközök (vagyonvédelemben támadáselhárító eszközök) fajtáinak és alkalmazásának szabályai.

A fegyveres biztonsági őri ráépüléses modul megalkotásakor feltehetően elkerülte a készítők és az előterjesztők figyelmét, hogy az 1997. évi CLIX. Törvény a fegyveres biztonsági őrségek (FBŐ) vonatkozásában az e munkakörben foglalkoztatottak megnevezését az őrség szervezeti felépítésében már lényegesen korábban (1991.-től) használta és jelenleg is használja. A (27/1998.VI.10 BM rendelet) a fegyveres biztonsági őrség Működési és Szolgálati Szabályzata konkrétan meghatározza a fegyveres biztonsági őr jogait és kötelességeit szolgálati feladatainak ellátása során.

Talán nem került volna ennyire reflektorfénybe a munkakörök megnevezésének azonossága, és az ebből fakadó anomáliák sokasága, ha januárban a 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet a fegyverekről és lőszerekről szóló kormányrendelet 28.§. szakasza nem kerül ki szerencsétlen módón a szabályozásból. A média felkapta a hírt és sajnos nem ellenőrzött módón, valamint a kellő körültekintés hiánya miatt olyan nyilatkozatok hangzottak el napokon keresztül, az írott és az elektronikus sajtóban, ami a közvéleményben azt az érzést próbálta kelteni, hogy a legkisebb bankfióktól az ország stratégiai fontosságú létesítményeit bezárólag komoly veszély fenyegeti és védtelenek maradnak.

Úgy gondolom, hogy egyértelművé és érthetővé kell tenni, hogy a fegyveres biztonsági őrség szervezetén belül szolgálatot ellátó fegyveres biztonsági őrök és a magánbiztonsági ágazatban dolgozó fegyverrel szolgálatot ellátó biztonsági őrök jogállása, jogaik, kötelezettségeik, felszerelésük, intézkedési lehetőségeik lényegesen eltérnek egymástól. És megtévesztő lehet a ráépüléses képzést elvégző jelöltek számára az is, hogy az azonos elnevezésű munkakörből fakadóan, ha felvételt nyernek az FBŐ állományába, már nincs tennivalójuk, mert megszerezték a végzettséget.

Azt gondolom, nem szerencsés e két eltérő törvény alapján tevékenykedő szervezetet összemosni. Éppen ezért azt javasolom, hogy a legmegfelelőbb megoldás az lenne, ha az Országos Képzési Jegyzékben szereplő és a magánbiztonsági ágazatban foglalkoztatottak „fegyveres biztonsági őr” megnevezése megváltoztatásra kerülne. Ezzel, a névazonosságból fakadó anomáliák megnyugtató módon rendeződnének.

Szigeti Lajos